MAZSÖK Mesék

A zsidó mese hagyományát és jellegzetességeit nemcsak az arab és a perzsa irodalom őrzi, hanem megtalálható a latin egyházi irodalomban (a szentek életében), a ladino zsidó-spanyol és mór legendák világában, továbbá a mesékben gazdag német literatúrában is. Bármit is mond, azt az egyetemesség nyelvén mondja. Jákób és Ézsau apai áldásért folytatott versengése megtalálható a szudáni folklórban, a József-történetet földolgozza a Korán és az iszlám irodalma is, a perzsa Firdauszi, s Potifárné csábításának epizódja olvasható óegyiptomi, görög és indiai változatban is. A Sámson és Delila-történet mágikus hajának motívuma megvan Afrikában, az alaszkai eszkimóknál és az amerikai indiánoknál is. A kicsikhez és nagyobbakhoz szóló zsidó népmesék leegyszerűsítve, mégis minden erkölcsi tanúságot megőrizve elevenítik fel a zsidóság több ezer éves kultúrkincsét. A mesék „hétköznapi emberként” mutatják be a gyerekeknek Salamon királyt, akit épp az orra hegyén csípett meg egy szemtelen méh, és megdicsőült szent emberként azt a gyereket, akivel imádságként az egész zsinagóga az ábécét énekelte. Hagyomány, böpcsesség, életszeretet, humor.